Titi (részlet)

Nem akartam zongorázni. Az udvaron szerettem volna játszani a többi gyerekkel, vagy olvasni valami eldugott fészerben, az ágy alatt, a hintaszékben.

Tehetségtelen voltam a zenét illetően. Ezt már a zeneiskolai felvételin is megmondták anyának. Én meg hallottam, mert ott álltam mellette, ahogy a hölgy megnyomta az első szótagokat: Jó a ritmusérzéke, de botfülű. Nincs zenei tehetsége a gyerekének, asszonyom. Esetleg hegedűre felvehetjük, de zongorára semmiképpen. A botfülű gyerekek számára ideális a hegedű. Esély sincs tiszta C-ét megfogni soha a büdös életben. Bár az is lehet, hogy így akarta a hölgy összhangba hozni a fals hangot a torokban a fals hanggal a hangszeren. Ami számít, az az abszolút harmónia. Rocker dobos még lehettem volna, ha felvesznek dobolni, de azt a mi kisvárosi zeneiskolánkban nem lehetett tanulni. Anya nem adta fel, hogy márpedig tuti zongorázni fogok, mint kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál, s játssza majd a Liszt rapszódiát. Ha már balett táncos nem lett belőlem legalább zongoraművész. Sajnos háromévesen a balettfelvételin is csalódást okoztam szegény maminak. Ott sem volt elég a ritmusérzékem.

Anya azonban nem adta fel, addig keresgélt, kutatott, kérdezősködött, érdeklődött, még rátalált Mici nénire, aki beleegyezett, hogy bevezet a zongoraművészet rejtelmeibe, minimum belém veri a staccato-kat. Ezt anya nem tudhatta, hogy milyen B verziója volt Mici néninek, ez majd csak aztán derült ki, amikor nagy nehezen megtanultam egyhuzamban kikanyarítani a violinkulcsot és kottába szedni a hangjegyeket. De mindezt én azon a verőfényes tavaszi délután, amikor anya örömteli hírrel jött haza, hogy sikerült zongoratanárnőt szerezni, még nem tudtam. Csak azt, hogy ha nagy leszek, zongoraművésznő leszek, minimum. Mert mi majd megmutatjuk annak az arrogáns kitudjahogyishívják néninek a zeneiskolában.

Ha anya mondta, Titi, megyünk, akkor arra nem lehetett nemet mondani. Kézen fogott és mentünk. Kopogott a magassarkúja. Anya gyönyörű volt, mint egy filmszínésznő, az isteni BB, leomló hullámos szőke haja ide oda lebbent lépteinek ritmusában. Azon a délután tűzpiros ruha volt rajta és hófehér gyöngysor csillogott a nyakán. Már régóta fentem rá a fogam. Anya meg is ígérte, ha nagy leszek, ez a gyönyörű nyaklánc az enyém lesz. Meg voltam győződve róla, hogy ez egy varázsnyaklánc, s királynévá varázsolja viselőjét.

Foto: https://www.pexels.com